Soron következő bejegyzésünk igazi csemege a mellékhelyiségekkel foglalkozó gyűjteményünkben, hiszen járművön kialakított wc-kről való értekezés egyértelműen kihagyhatatlan. A magam részéről alig vártam ennek eljöttét, és vélhetően nem is az utolsó mozgó-klotyó elemzés lesz ez. A cím alapján olvasónk arra gondolhat, hogy a zúgó-zakatoló zug bemutatása mellett e posztban a magyar vonatok jellemző és bosszantó késéseiről, vagyis a menetrendek és az érkezések/indulások sajátos viszonyairól (is) fogunk elmélkedni. És joggal gondolná, mert lehetne biz', persze. Ám ezúttal inkább egy rövidke fizikaórára invitálnám a tudásra éheseket és jóllakottakat egyaránt. Minden kedves (betű)utasunknak kellemes utazás kívánunk!
Ami magát a helyiséget illeti: egy szabványos honi gyors/személyvonat mosdójáról van szó, így a blog némely korábbi szereplőjétől eltérően nem mondható "egyedinek", inkább a sorozattgyártott-kategória, hiszen az ilyen személykocsik többsége rendelkezik ugyanilyennel, s mint a képen is látható, nemcsak a méretbeli és berendezési szabványt illetően állapítható ez meg, hanem e példány a tisztasági mutatók tekintetében sem lóg ki le- vagy fölfelé az átlagból, és különleges matricák és/vagy vicces falfirkák, üzenetek, írásos emléknyomok vagy ábrák sem teszik ezen általam meglátogatott objektumot különccé. De e posztban most nem is ez a cél.
Ha egészen a falnak préselem magam, a szerény objektívvel felszerelt telefon lencséje többé-kevésbé belátja a főbb objektumokat, de csak mert elég közel vannak egymáshoz - ilyen a hely'szűke. A vasúti piktogramok viszont még mindig óriási kedvencek! :)
Így aztán inkább típus-elemzés ez, amolyan rajtaütés-szerűen kiválasztott egyedvizsgálat alapján. A helyiségből nem hiányzik semmi (talán a wc-csésze illatosítót és a bidét leszámítva :)), megrongálódott eszköz nincs, minden működőképes a vizsgált wc-ben. A hely szűkös (milyen is lenne), de elégséges, a higiénia úgyszintén. Láttunk már rosszabbat is az évek során, annyi bizonyos. Persze sok múlik a jó szerencsén is, tudniillik, nem mindegy, ki, mit és mikor csinált legutóbb a klotyóban. E téridőben (egy kis előreutalás az írás második felére), épppen kedvezően alakultak a dolgok... Mindemellett viszont talán érdekes lenne egy külön kis sorozatban a különböző fajtájú, főként különböző országbeli vonatok mosdóhelyiségeinek - akár összehasonlító - elemzése. Pontosabban: a "talán", és nem is "lenne" szavakat máris annulálhatjuk; mert itt és most megígérjük, hogy külföldi vasúti szerelvények mosdói valamilyen formában mindenképp bekerülnek e blogba, ahányszor csak alkalmam lesz meglátogatni ilyet! Klozett engem úgy segéljen!
Fontos illemszabály minden vonaton végzett "olyan" dologra: állomáshelyen nem vécézünk! Ennek megfelelően kisdolgomat a vonat egyenletes (!) suhanása közben végeztem, miközben haladtam nagyjából egy egész kilométert...
De biztosan így van?
Ezzel el is érkeztünk fizikai értekezésünkhöz, mely remélem, hasznára és/vagy szórakoztatására válik a kedves wc-blog követőnek! Tehát: Galilei azt mondja, hogy nem létezik abszolút mozgás, vagyis nem értelmes az a kérdés, hogy valami mozog-e, amíg meg nem határozzuk, hogy mihez képest. Ez a relativitási elv. Ez persze kizárólag egyenletes mozgást végző rendszerekre érvényes! Vagyis, ha én a vonaton utazás közben éppen pisilek, csak a külső megfigyelő mondja azt, hogy én eközben amúgy megtettem csaknem egy kilométert. Én viszont azt mondom, mert egészen úgy is érzem - ha persze elvonatkoztatok a zakatolástól -, hogy én aztán nem mentem semerre, legföljebb csupán annyi mozgás történt, amennyi ahhoz szükséges, hogy a vizelet eljusson a képen látható csésze lefolyójáig, onnan pedig a sínek közé. Ez centiméterekben mérhető eltérés. Ha az odakint álló megfigyelő vitatkozik, és küld egy képet nekem, hogy márpedig a csík, amit hagytam magam (illetve hagyott a vonat maga) után a sínek között a köveken, bizonyíték a helyváltoztatásomra, én már vissza is írom neki, na oké, de mi van, ha valójában Te és a sínek, a kövekkel és a tájjal együtt mindannyian mentetek hátrafelé, a vonat s rajta én nem mozdultunk - merthogy az én nézőpontomból bizony így történt? És a helyzet az, hogy mindkettőnknek igaza lenne: hiszen mi valójában egymáshoz képest mozogtunk; a saját vonatkoztatási rendszerünk szerint viszont egyhelyben álltunk mindvégig.
No ez lenne a helyzet, már ami a klasszikus fizikát illeti, szerintem nagyjából érthető, esetleg kicsit még el is filozofálgat rajta az, aki idáig eljutott az olvasásban. Einstein, a speciális relativitás- elméletével viszont még csavar egyet a dolgon: azt mondja, "a fény sebessége állandó a megfigyelő és a fényforrás sebességétől és irányától függetlenül". Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a mozdonyvezető felkapcsolja a fényszórót, az a fénycsóva (igen, sokak számára már fejcsóva, megértem...) ugyanolyan sebességgel távolodik tőlem, hozzám képest, mint a külső megfigyelőtől - tudják, aki az imént a pisicsíkot fotózgatta nekem a sínek között. Nem érzem semmivel sem közelebb magamat ahhoz, hogy "elkapjam" azt a fényt, mint a domboldalban álldigáló fotós barátom, mivel számomra és számára is egyaránt 300000 km/s-mal távolodik. Vagy egy egyszerű "tankönyvi" kísérlettel: ha én a vonatkocsi padlójáról a plafonra egy fényforrást tükrözök. E fény számomra a két pont közti legrövidebb utat fogja megtenni, tehát merőleges utat, cirka 3 métert. A barátunk odakintről viszont - mint ahogy a kisdolgomat is mozogva látta -, úgy e fény útját is, mint az ábrán látható:
Ennek biz' szokatlan következényei vannak: ahhoz, hogy a sebesség = út / idő egyenlet igaz maradjon állandó fénysebesség esetén: a nagyobb út megtételéhez több időre van szükség; tehát számára az idő gyorsabban telik, mint az én számomra, aki a vonatban utazom! Természetesen átlagos, földi viszonyok és sebességek mellett e különbség elhanyagolható. Viszont, amennyiben az a vonat a fénysebességhez mérhető sebességgel halad, netán elérné annak felét, vagy még inkább megközelítené (mint ahogy a fenti kép is egy ilyen esetet ábrázol), úgy már mindennek egyre nagyobb jelentősége volna: közel fénysebességgel vonatozva évekig, számomra (hozzá képest!) sokkal kevesebb idő telne el, mint az álló barátunk számára, így akár öregemberként üdvözölne, mire én visszatérek kissé borostásabban, mit ahogy elmentem...arról nem is beszélve, ha a vonatom elérné a fénysebességet, de a fényszóró fénye akkor is épp fénysebességnyivel haladna gyorsabban - na akkor már az idő is megállna számomra (persze csak őhozzá képest), de szó szerint! (no igen, némely szerelvényt elnézve 20-30 éve tényleg megállt az idő, de ez már egy másik vágány...)
Minderről természetesen remek anyagok, videók állnak rendelkezésre (külön javaslom Teller Ede előadását ezzel kapcsolatban, ami megtalálható a yutyubon); így jobban nem bonyolódnék már bele ebben az e-posz(t)ban, így is szépen elszabadultunk :) ...mindezért kedves utasaink szíves megértésüket kérjük!
A késések pedig: talán azeinsteini idődilatációk következményei...
