Itt az adventi időszak, a kötelező meghittség oson felénk a karácsony jelszavára otthonainkba, így az első "teljes értékű" bejegyzés mi másról is szólhatna a wécéblogban, mint a szerző honállomásának illemhelyéről? Lássuk a szakszerű elemzést - mely talán kevésbé lesz élménybeszámoló jellegű, mint ahogy az majd a továbbiakban várható!

Amennyiben valaki vezetne/vezetett volna statisztikát, hogy mely mellékhelyiségben tartózkodtam a legtöbb alkalommal, illetve melyikben töltöttem el a legtöbb időt, magasan vezetne a fenti képen látható klotyó. Ebből következik, hogy ismerem minden szegletét, nyomon követtem (nem túlzottan nagy) változásait, hisz e helyiség végigkísért első gyermekkori emlékeimtől kezdve a jelenbe, és vélhetően még lesz lehetőségem jó párszor használni. Szóval, jó néhány harcot megértünk együtt.

Ettől függetlenül objektíven szemlélve nem rendelkezik különösebben jó tulajdonságokkal, és otthon ide vagy oda, nem is tartottam sosem a jobb vécék közül valónak.  Bár külön helyiséget képvisel, még sincs eléggé elzárva az adott szinten, hogy az ember igazán elvonulhasson, márpedig a hosszabb program esetében bizony, a fizikai szükségleteken túl, egy kis jótékony hatású meditációra is vágyik az ember olykor. Trónoló helyzetben bal felől a családtagok fürdőszobai tevékenysége zavarhat a falon túlról, az ajtó előtt a forgalmas csomópont, a szobákat összekötő előtér található. Maga a toalett "készülék" sem egy korszerű konstrukció, de hogy is lehetne, mikor a - mindössze boka szintig érő - csempézettel együtt 35 éves is elmúlt már. A törlőtartó elhelyezkedéséből kifolyólag az e.ü. papír gyér védelemmel rendelkezik a fiúk kis dolgából adódó aranyeső törmelékekeivel szemben. Valljuk be, a színvilág nem telitalálat: a hűvös, frissességet idéző színek helyett tulajdonképpen már vizuálisan megül egyfajta szag a helyiségben. A nagyobb baj, hogy sajnos fizikailag is. Ez a vécészoba tárt karokkal befogadja, és aztán fel is neveli a bűzt; a csillapításnak egyetlen módja az egész szint elárasztása a szaggal szellőztetés címén. A helyzetet súlyosbítja jelenleg a gyöngécske szelep, mely lehúzáskor a pár bogyónál jelentősebb csomagot képtelen megmozdítani, így külső (vécékefe, vagy klotyópapírba csomagolt kéz) beavatkozásig vígan henyél alattunk, és higgyék el, nagyon hatékonyan tölti be közben a légteret.

Összességében tehát az otthoni egység kicsit sem szép, különösebben nem szívesen intézi el az ember a kisebb-nagyobb dolgát itt, de mégis, annyi megkönnyebbülésben volt jó szolgálatomra, és annyi gondolat csíra burjánzott el itt, hogy haragudni mégsem lehet rá; hiányosságai ellenére egy barátságos kis mellékhelyiség, ahol még összesen valószínűleg hosszú napokat töltök el az elkövetkezőkben. Szóval, az erős kritika ellenére: mindent köszönök neked! :)