Üdv újra, Drága Vécések! Mai - hosszú kihagyást követő - irományom a hipermarketek világába kalauzolja el a Kedves Olvasót, persze nem az önkiszolgáló pénztárak és a helyenként logikátlan áruelrendezés kérdését boncolgatom, henem a mellékhelyiségek tartályzúgással és hipószaggal gazdagított, épületsarkokba ágyazott, emelkedett zugaiba nyerhetünk betekintést.   

A nagy élelmiszerboltok (mármint az igazán nagyok, melyek természetesen nem is csak élelmiszerboltok) törvényileg vagy jó belátással meghatározott módon rendelkeznek mosdóval. Ez nagyon áldásos dolog a vásárlóközönség és úgy en block az emberiség szempontjából. Tudniillik ez tulajdnonképpen nyilvános toalett lehetőségét kínálja, az épp arra járó, szükség által feszegetett polgárnak, aki ingyen s bérmentve megszabadulhat élettani terhétől, sőt, adott esetben előfordulhat, hogy konkrétan e célból keresi fel és hatol be a jelentős alapterületű objektumba. Szerencsére nem szükséges bizonyos összeg feletti vásárlás, vagy bármilyen összegű vásárlás, illetve az ezt igazoló bizonylat felmutatása a biztonsági szolgálat személyzete vagy egy leolvasó készülék számára, így valóban szabadon garázdálkodhatunk, az ürítés mellett mosakodásra, a helyes kézmosás gyakorlására és kinek-kinek gusztusa szerint szomjoltásra, vízkészleteink feltöltésére is módunk nyílik, mielőtt a városi vadonnak újra nekivágnánk.

Ami magát a helyiséget illeti: a legtöbb ilyen vécé és mosdóblokk a "Lebensraum" című posztban elemzett típusra emlékeztet, tehát a - férfi részleg esetében legalábbis - a piszoársor mögötti tér viszonylag tágas, ám az ülődologra is használható alkalmatosságok fülkéi nem igazán nyújtanak lehetőséget a hosszas és nyugalmas időtöltésre, minekután az elválasztó ajtó és oldalfalak meglehetősen szellősen izolálják a bentlévőt a külvilágtól. Egy közepesen hajlékony és extrém módon különös humorérzékkel megáldott illető simán átdughatja a fejét a szomszéd klotyóból bokamagasságban, egy közepes kosaras alkat pedig lábujjhegyre állva felülről figyelhetne meg mélázásom közben, ha épp ilyen ötlete támad. Persze, ha a szomszéd kabinban már tartózkodik valaki, jóformán tilos mellé telepedni, de mivel a háromból az esetek több mint felében valamelyik szélső egység üzemen kívül áll, így jó eséllyel valaki mellénk költözik. Szóval a Magyar Nemzetet nem tanácsos elhozni, lehúzni pedig azért nem, mert az újságpapír eldugíthatja a lefolyót, a vécésnéni pedig ne lesz tőle boldog. Zárójel bezárva.

Ami pedig a konkrét terepmunkát illeti, látogatásomkor az egyik ilyen helyiségben ezzel a jelenséggel találkoztam. Nem bízták a véletlenre, bár el tudom képzelni, volt, aki azért megpróbálta. A pókkal, aki ilyen hálót szőtt, mindenesetre nem szívesen találkoznék, bár lehetséges, már mérnökként dolgozik valahol. Vagy ez egy brit Borussia Dortmund-drukker keze munkája lenne?