Első elemzésünk célpontja, mely végre útinapló jelleget ölt, és abszolút külső helyszín, Vácott található, nevezetesen a tavaly nyárutón megrendezett sörfesztivál egyik nyilvános mellékhelyisége. Több bejegyzésünk is visszanyúlik majd néhány évvel a múltba, mivel az ötlet megfoganása és a megvalósítás között jó néhány esztendő eltelt. Ahogy ez lenni szokott gyakorta... A képi anyag csak gyűlt, és igyekeztem, hogy a hozzájuk kapcsolódó emlékek, gondolatok (szagok) ne folyjanak tova emlékezetem óriás lyukú szitáján.

Apropó, ötlet megfoganása! Őszintén kimondom, hogy e blog lényegének gondolata italkimérő egységekben fejlődött ki, midőn olykor-olykor egyik legszükségszerűbb dolgomat végezve, sörtől/fröccstől még nem lelassuló, inkább bátoródó és pergő elmém megszülte e fura gondolatot, hogy budikat fotózok és szakértek. 

Ilyesféle helyszín volt a váci sörfeszt is, ahol már kezdtem egészen jól érezni magam a zamatos házi sörök kóstolása vedelése közben, viszont az amúgy rendkívül kitartó hólyagom már végvári küzdelmeket vívott a maláta-komló szűrletből visszamaradt kiválasztott folyadékkal. Nem kell különösen magyarázni, hogy ilyenkor a sorban állás utáni bebocsáttatás mily nagyszerű érzésekkel kecsegtet - mielőtt felvetődne a kérdés a kedves Olvasóban, a szabadban nem találtam alkalmas helyet, a felettes énem pedig, bár ellenzékben, de még hatott cselekedeteimre  -, ám az özönvíz(elet) elszabadítása előtt figyelmes lettem az alábbi zárszerkezetre. Az ajtó kifelé nyílik, így némi funkciója maradt ugyan, a nehéz fémajtóhoz varázsolt fa alátét viszont, melyhez odafogatták a szerelvényt, egyszerűen zseniális. Még így utólag, józan fejjel is.

A teljesen telt tároló kiürítése, mint említettem, mindig óriási megkönnyebbülés, maga a folyamat időtartamában, élvezeti értékében vetekszik a középszerű nemi örömökkel, ebben talán sokakkal egyetérthetünk. A különbséget talán csak a kereslet/kínálat könyörtelen együtthatója adhatja, hiszen húgyúti szervrendszerünket jóformán bármikor próbára tehetjük, nőhöz való hozzáférésünk viszont előfordulhat, hogy korlátozott.

Ami az illemhelyet illeti, a célnak megfelelt, bár nagy dolgot a szétláztatott toalettpapír, és a fesztiválokon megszokott egyéb higiénés állapotok miatt csak vész esetén javasolnék. Komfortérzetünket tovább rontja az ötmásodpercenként történő kilincsnyitogatás, majd a reteszünk ellenállásának fémes zöreje. Bár az objektum "lelkét" nem mutatja teljes valójában a következő fényképes illusztráció, ám ezúttal ne bánjuk, hogy lemaradt; ilyet ugyanis egészen ritkán látni ilyen helyen, pláne nyilvános wc-ben. Pörög a köbméterszámláló a(z amúgy nem túlbonyolított) csap mellett!... Íme:

Szenzációs. Ha kedveskedni akarunk a kívül sorban álló népségnek, megpróbálkozhatunk leolvasni, majd számításokat végezni, megbecsülendő a havi vízszámlát.

Egészségünkre!