Soron következő bejegyzésünk helyszíne egy csehó, illetőleg annak ide vonatkozó helyisége, mely vélhetően a leggyakoribb típus a wc blogban - mint ahogy erre korábban is utaltam volt. Az anyagi síkot itt annyiféle kimeneti termék, az asztrálisat pedig még ennél is több fajtájú szétesőben lévő vagy már egészen szétesett elme keveredése szennyezi, hogy az erre fogékony érzékszervekkel felvértezett egyének igazi, elemi káoszban találják magukat egycsapásra.

Konkrét helyszínünk szülővárosom nyóckerének legendás, ám e sorok írásakor már letűnt kórcs mája, ahol korábban nem volt legyintendő gondolat az adott évszaknak megfelelő nyári táborok kialakítása sem, ahol több napnyi megfigyeléses antropológiai vizsgálat során, néhány egyszerű összefüggés összefüggésítésén túl a kutató úgy veszítené a fonalat a bennszülöttek eszközhasználatának, gondolatmenetének, kommunikálási módjainak kifürkészésének közepette elfelé, hogy aztán meg sem állna a pápuákig, mondván ott esetleg nagyobb eséllyel ússza meg a résztvevő megfigyelést ép ésszel. No, de foglalkozzunk a címszereplővel, a töltő-ürítő rendszerek nélkülözhetetlen helyszínével, amely nem a söntés felőli oldal. Alulról felfelé haladva láthatnánk először is magunkat, ahogy a hűvös és vaskos kövű Áfész-padlózat hűti borvirágos orcánkat, de szerencsére ennek a bulinak nem a szerző a legalja, így maradjunk a köveknél, mely mint valami ragályt, szürkeségét fertőzi tovább a szűzies fehérséget hirdető csillogó csempék alsó soraira. (ld. 1. sz. és egyetlen kép) Az ürü-kefe és annak királykék homokozóvedre egyelőre biztonságban tudható. A helyiség amúgy kellőképp tágas, higiéniai szempontból a megfelelt pecsétet megérdemli - bár nem árt, ha egy ilyen képzeletbéli ellenőrzésről azért egész véletlen hamarább értesül a csapos, aki a vezérigazgató is egyben. Biztos ami biztos. Minden állat-egészségügyi szabványnak megfelel a szemetes, mely a szemeteszsákkal kiegészülve némileg kirí ukrán nemzeti színeivel a környezetből. 

Az - ultimóban - neves kártyalapról elnevezett böröző-sorozó illemhelyiségében szintén sikerült elgondolkodnom az élet különleges dolgairól; célokról, lehetőségekről, vagy épp ezek részleges/teljes hiányáról és ezeknek lehetséges okairól; ám ez egy másik írás másik témája lészen, minek után kis dolgom utáni elmélkedésemet kintről apró, de türelmetlen kilincs-rángatások zavarták meg.     

1. sz. és egyetlen kép